A jövőben bízni kell

Gyöngéd hajlás pukedli nélkül,
Bájos arca rezzenéstelen, bár mosolyog,
Felette az ég kékül, s alatta a fű zöldül,
Mégis a szerelemért egy képzeletbeli sorban ácsorog.

Rossz érzés az ilyen, én már tudom,
Éltem én is egyedül, s a mosoly is rám fagyott.
Fásultan telt minden napom,
S egyszer csak a sorsom új esélyt adott.

Bízni kell, reményt is ad az élet,
A jövő még ismeretlen, és a rossz is lehet még jó.
Idejekorán az élettel elszámolni nem lehet,
A létben evezni kell, hiszen sok kikötőbe befuthat az álomhajó.