Már az őszben élek

Megmártóztam az élet édesen sós tengerében,

Majd idővel megszülettem.
Kurtán teltek a gyermeki esztendők,
S mosoly: magam, magammal lettünk önnevelők.

Göröngyös út vezetett az évek során,
Tanulni kellett saját és mások kára okán.
Voltak eredményeim, s akadtak kudarcok,
Mindig talpon maradtam, s nem adtam fel a harcot.

Voltam valami, s lettem valaki,
Olykor nevettem, máskor sóhajom szállt ki.
Ember lettem, sok embert megszerettem,
Néha szerelembe estem, de többségét utólag
meg is szenvedtem.

Őszinte vagyok, s megtanultam helyesen élni,
Nehéz a múltról csak rébuszokban beszélni.
A jelen már szép őszben telik:
Segítő készségemmel az utódok, a jövőt felépítik.