Örömteli élet...könnyekkel

Halovány Napnak simogató lelke,

Kihalt csillagfények sötét árnyéka,
Földnek sóhajtozó hűs lehelete,
Vágyak tengersok hulló könnyárama...
Édes és keserű életek sírja,
Kedves és gyalázatos emberek,
Hűséges és csalfa elmúlt szerelmek,
Végzetek és fénylő karma...
Feláldozott egók és szenvedélyek
Röpte, elfajzott kíméletlenségek,
Virágzó életek, sugárzó szeretetfények...
S a halovány Nap leáldozó simogató lelke.

Minden napra jutó sorstragédiák,
Boldogságban szárnyaló párták,
Virágos kertek, mezők látványa, öröme,
A hegyek, völgyek szívszorító égisze,
Felhők könnye, szivárvány színorgiája,
Művészetek ölelése, és a líra csodája...
Az élet bugyra telik, az betelhetetlen,
A könnyek kútja kiüríthetetlen,
S mégis van, hogy könnyek nélkül kesergünk,
Hogy sírva nevetünk,
Netán nevetéstől könnyezünk,
S előfordul, hogy az életért sírunk vagy nevetünk.