Megemlékezés

Megemlékezés
.
I.
Emlékek szívébe bújt szeretetünk,
Felejthetetlenül elmúlt oly sok év.
Az én hajóm úszik, s Neked ott a rév:
Külön-külön szárnyal már a mi lelkünk.
.
Sikertelen küzdelem volt életünk.
Szerelem volt, s benne is a kellő hév,
Mégis Rád fente kaszáját " ez a név" :
Így megszakadt boldog létünk.
.
Nem volt választás, a végzet elrabolt,
Miértekre válasz nincs, sohasem volt,
A szép emléked énbennem megmaradt.
.
Egész évben emlékezek Tereád.
Néha verset írok. Eljut-e hozzád?
Hiányodtól a lelkemben űr maradt.
.
II.
Örök éjszakai fények,
Vibráló csalhatatlan lét,
Szerelemben elnyert kéz :
Ott szintén ezek a tények?
Van-e ott napsugár és tűz?
Tűz, mely szerelemre lobban :
Engem szeretsz-e legjobban,
Vagy a jövő, ott: csak múltat űz?
.
Él-e benned még szenvedély?
Sok száz, sok ezer kérdésben
Benne a válasz, s az rejtély.
Tested földben, lelked égben...
Van folytatása a létnek?
A lélekhúr most kihez köt?
Gondolataim repkednek
Az égi s földi talány közt.
.
III.
Játékszer voltunk a sorsnak,
Mikor még szerettük egymást,
Ellenszegültünk a rossznak,
S erősítette a vonzást.
Látod, komisz volt az élted,
A szerelemvirág elhervadt.
Szívemben a szép emléked
Lélek-kapoccsal bezárva.
.
IV.
Áldjon Téged, engem ver a sors keze.
A szerelmünk plátói, ennyi maradt.
Mindkettőnk szíve végleg kettészakadt,
Az emlékedbe folyik lelkem könnye.
.
Eltávoztál a színtiszta kék égbe,
Földi lelked az életben elfáradt,
A könny a csillagszemedben kiszáradt,
Beolvadtál a csodás természetbe.
.
Sírodat örökre virág borítja,
Fényképed a lelkem vigasztalója,
S emlékeddel tovább élem életem.
.
Gondolatban fogni fogom a kezed,
Lelkemmel megsimogatom a lelked,
Emlékedet örökre őrzi szívem!
.