Hej! Te...

.Kocsmában ül a bánat,

Kettétört életét borba fojtja,

Vigasz nélküli lelkét könnye áztatja,

Társult vele a kárhozat!

.

...Hej! Mikor zöld volt a határ,

...Faluvégen szedtük a kék ibolyát,

...Csókos szádat csókkal simogattam,

...S örömömben a "nagybőgőbe beugrottam"!

...Hej! "Te rongyos élet",

...Mit tettél velem?

...Elengedted Kedvesem,

...S elhagyott reménységem!

.

Kocsmából távozik a bánat,

Sírkert lelke várja már őt.

Támolygó léptekkel, kábultan jött,

Kedvese sírkövén majd alhat.

"Örök álom mily' jó lenne",

Kedvesével szót cserélne,

S álmából erre ébredt:

...Hej! "Te rongyos élet"!

.

.