Irgalom

                                                                                       

Őrjítő a csend,

Magányhoz szól a harang,
Megdermed a könny,
S csillagot éget a Nap.

A küszöbön áll a lélek,
A csendet felfalja egy jaj,
Szívet szorongat az élet,
S az kialszik hamar.

Lelke áldott, s mégis eltávozott,
Ó, mondd meg miért?
Miért folyjon annyi könny
Ha nincs rá ok?

Ó, mondd! Mondd meg: MIÉRT?

Oltárnál áll a szeretet,
Templom tornya fényben úszik,
"Hiszek egyben" a nép bízik,
S csönd uralja már a termet.

Égi csengettyű csilingel,
Imára kulcsol minden kéz,
Az élet oly nagyon nehéz:
Áldás jön a reménységgel.

Szeretet: sugár a Fényből,
Szívet megtölt a bizalom,
Bennünk él már az irgalom:
Gyöngycsepp az Úr kegyelméből.

Napsugár játszik a légben,
Ábrándot kerget a szellő,
Enyhül a fájdalom, oszlik a felhő,
S már békesség ül a szívekben.